Babylon
by Angee
Villódzó fények, vadító, hangos zene és a pittsburgh-i melegek krémje – ez a Babylon! És a hely nem is lenne az igazi Brian Kinney nélkül. Azonban Brian az utóbbi időben mindig a szépséges szöszijével érkezik a buliba és rendszerint együtt is távoznak.
A Babylon párja ezen az éjjen is együtt, kézen fogva lépett be a kikapcsolódást és fergeteges hangulatot ígérő épületbe. Mindenki ott volt aki csak számít és természetesen a hű barátok sem hiányozhattak, Mickey, Emmett, Ted még Bent is sikerült elcsalniuk magukkal.
A fények játszadoztak a táncoló testeken, a zene dübörgött és valami különös érzés járta át a Babylont. Mindenki mosolyogva önfeledten adta át testét a ritmusnak. A fiúk is mind táncoltak. Brian átkarolta Justin derekát, magához húzta és szorosan egymásba fonódva ringatóztak tovább majd Brian egy nem várt pillanatban megszabadította Justint a pólójától és jéghideg sörös üvegével kezdte a meztelen testet simogatni. Justin felszisszent a hideg üveg érintésétől de kacér pillantásával jelezte Briannek, hogy élvezi a dolgot.
- Jézusom! Muszáj minden alkalommal így viselkednetek? – zavarta meg őket Mickey.
- Ilyen a szerelem. – szólt Ted.
- Nem! Ilyen a fiatalság! – mondta Brian Tednek egy kissé rosszalló pillantás kíséretében.
Teddyt mint ahogyan máskor is, most is sértette Brian ércelődése a korával kapcsolatban. De ekkor megszólalt a megmentője, Emmett.
- Szívem ne is törődj vele!
- Semmi baj már megszoktam… - sóhajtott Ted.
- Akkor talán táncolhatnák tovább!! – szólt Ben, hogy kicsit oldja a hangulatot.
A fiúk újra táncolni kezdtek és minden gondjukat elfelejtve végre igazán jól érezték magukat. Már hajnalodott mikor pihenésképpen a pulthoz álltak, kértek egy italt és figyelték a tömeget. Brian egy nagy puszit nyomott Justin kipirult arcára és azt mondta:
- Szétnézek egy kicsit, hátha látok valaki ismerőst.
- Ó Brian! Neked a fél Babylon ismerős! –szólt nevetve Mickey.
- Veled megyek! – nézett Justin Brianre.
- Minek? Mindjárt jövök! – és ezzel el is tűnt a sok táncoló ember között.
- Utálom mikor így felszívódik. – mérgelődött Jus.
- Nyugi pár perc és visszajön!
A pár percből negyed majd fél óra lett és Justin egyre nyugtalanabbul fürkészte a Babylont, de Briant sehol nem látta. Legszívesebben azonnal utána ment volna, de a többiek megnyugtatták, most viszont már egyáltalán nem volt nyugodt. Valami furcsa rossz érzés fogta el. A külvilág megszűnt Justin körül, már nem hallotta a zenét, sem pedig barátait, már nem látta az idegen arcokat csak egyet akart látni Brianét! Elindult, hogy tegyen egy kört és megkeresse, de tudta, hogy Brian dühös lesz ha azt hiszi rá akar akaszkodni, így megtorpant, de valami mégis azt súgta neki, hogy meg kell őt keresnie. És mi van ha a sötét szobában kefél valakit?- futott át a gondolat Justin agyán. Azt nem akarom látni! Nem, inkább odamegyek, és ha ott van én is felszedek valakit! –tervelte ki Jus.
Csakhogy Brian nem volt a sötétszobában sem és a szöszi egyre idegesebb lett. Gyorsított léptein és elindult vissza a többiekhez. A szíve a torkában dobogott és egyre jobban aggódott.
- Srácok Brian eltűnt!
- Jajj Justin ne legyél már ilyen, hisz te is ismered őt. Valószínűleg épp a sötétszobában van!
- Nem Ted! Nincs ott! És máshol sincs, már kerestem.
- Mi??? –kérdezte kissé ijedten Mickey.
- Mondom nem találom sehol! Segítenétek??
Mindenki elindult, hogy megkeresse Briant, bár Ted és Em biztosak voltak abban, hogy Brian valahol épp nagyon is jól érzi magát. De nem mindenki volt ilyen biztos Brian hollétében, Justin és Mike nagyon aggódtak amiatt, hogy valami baj történt.
Justin elvált a többiektől és kiment az utcára. Megállt a Babylon előtt és próbált erőt venni magán, hogy tovább induljon. Lassan kezdett lépkedni, minden apró neszre összerezzent és egyszer csak, valami furcsa zajt hallott a sikátorból. Nem tudta pontosan mit is hall, de nagyon megijedt, a fejében milliónyi kép futott le arról, hogy valami nagyon szörnyű dolgot fog meglátni. Lassan elindult a sikátor felé, halkan lépkedett, szíve majd kiesett úgy vert. Nagyokat nyelt, vett pár mély lélegzetet, majd belépett a sikátorba és meglátta azt, ami a legfájdalmasabb volt számára. Ott állt, csak nézett maga elé, arca sápadt lett és szemei fényesek lettek gyűlő könnyeitől. Az éjszaka, mely olyan gyönyörű volt most így kellett, hogy véget érjen, ilyen borzalmasan…
Justin csak állt és nézte Briant, aki épp egy srácot dugott. Olyan heves volt és szenvedélyes, láthatóan nagyon élvezte amint nagyokat lökött az ismeretlenen. Annyira beleélték magukat a szexbe, hogy észre sem vették, hogy valaki figyeli őket. Justin képtelen volt bármit is tenni, nem tudott megszólalni pedig a szíve ordított, nem tudott elfutni sem pedig nagyon szeretett volna. Ő maga sem értette miért viselte ilyen rosszul a látványt, hisz látta már mással kedvesét. – Túl szép is lett volna ha Brian megváltozik, túl szép is lett volna ha a mai estét nem teszi tönkre valamivel… De miért?? Miért kell ennyire élveznie a dolgot??? Az idegenekkel sosem volt ilyen! Miért? Miért bánt ez ennyire??? Hisz Ő Brian Kinney! – Justin gondolatainak áradatát végül Brian hangja szakította meg.
- Te meg mi a faszt állsz ott?
- Csak… ööö… szólni akartam, hogy…
- Hogy??
- Hogy egy szemét fasz vagy!!
- Justin megtaláltad? – kérdezte Mickey meglátva Just.
- Igen.
- Brian hol a fenében voltál mindenki téged…
- Talált egy ismerőst! – szakította félbe Mickeyt Justin, majd megfordult és elindult.
- Hé! Most meg hová mész? – kérdezte Brian.
- Nem mindegy? Ja és nem alszom nálad szóval nyugodtan felvihetsz valakit!- kiáltott vissza.
- Baszd meg! – mérgelődött magában Brian.
- Megmondanád, hogy mire vársz? Gyerünk! Menj utána! – lökdöste meg Mickey.
- Minek?
- Azért mert nagyon megijedt, hogy eltűntél és aggódni kezdett, mi is aggódtunk, hogy hol lehetsz, erre megtalál egy koszos sikátorban, amint épp kefélsz valakivel… szerintem elég szarul érezheti magát.
- Mickey! Ismer engem, tudja hogy…
- Menj már!!
Brian elindult Justin után, bár nem igazán tudta, hogy önszántából megy vagy csak Mickey unszolására. Ahogy azonban egyre közelebb ért Justinhoz, szíve egyre hangosabban vert. Nem tudta, hogy mit mondjon neki, bocsánatot pedig még csak eszébe sem jutott kérni, de érezte, hogy most kell, hogy tegyen valamit. Egyre nagyobbakat lépett, majd mikor már egész közel ért Justinhoz, elkapta a karját.
- Hé! Várj!
- Hagyj most békén jó!!?? – nézett vissza Justin, majd elfordult Briantől.
- Justin! – szólt Brian, de nem tudta tovább folytatni, csak nézett Jusra hosszú másodperceken keresztül. – Nézd, tudom, hogy szemétnek tartasz, de sohasem fogok tudni igazán megváltozni. Nem megy!
- Igen tudom! Elfogadtalak így… és ezzel együtt szerettem beléd. Elfogadtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, de azt nehezen viselem ha a szemem előtt csinálod! És tudod mi esett a legrosszabbul?
Brian csak nézett Justinra, de nem szólt semmit. Valami furcsa érzés járta át a testét, egy érzés melyet nem sűrűn tapasztal – a bűntudat.
- Az volt a legrosszabb, hogy annyira élvezted… - folytatta Justin, de már nagyon nehezen tudta erősnek mutatni magát.
- Csak egy egyszerű kefélés volt!
- Lehet, de mostanában olyan jól éreztük magunkat együtt, nem volt szükséged arra hogy másokkal legyél… és tudod, azt gondoltam, hogy megváltoztál, hogy szeretsz… Most megyek! Egyedül akarok lenni!
- Holnap beszélünk?
- Igen. – válaszolt Jus halkan, majd elment.
Brian elindult haza. Nem sokkal később az éjjeli csöndet a tolóajtó zaja törte meg. Brian hazaért. Hazaért az üres lakásba. Sötét volt és csönd. Leült a kanapéra és néhány pillanat múlva már csak Justin körül forogtak a gondolatai, amikor a konyhában ügyeskedik vagy mikor a tusolóban épp szappanozza magát… Brian arcán egy apró mosoly jelent meg a kedves emlékek felidézése közben, majd hirtelen észbekapott. – Mi a fasz van velem?? Nem ez volt az első, hogy mással voltam, és nem is az utolsó. Nem fogom szarul érezni magam egy baszás miatt. – Elővett egy üveg italt és nagyokat kezdett kortyolni. Az alkohol lassan hatni kezdett és csak ült ott a nappali sötétjében, egyedül. A gondolatai újra cikázni kezdtek és nem kellett sok, hogy ismét csak Justin körül forogjanak. Brian felállt, ledobta ruháit és bement a hálóba lefeküdni. Sokáig nem tudott elaludni, szerette volna átkarolni Just, hogy együtt aludhassanak…
Reggel Brian nyúzottan és kissé másnaposan ébredt. Ellentétben Justinnal aki Daphne-nál töltötte az éjszakát. Daphne volt az, akinek mindig sikerült megnyugtatnia Justint. Így volt ez most is. Jól kibeszélték a történteket és Justin is belátta, hogy lehet, hogy egy kissé túlreagálta a dolgot, hisz hiába vannak együtt rengeteget Briannel, ő sohasem mondta neki azt, hogy meg fog változni. De Justin sem az a kisfiú már aki rohanna Brianhez, hogy beszéljen vele, eldöntötte most inkább hagyja, hogy Bri egy kicsit rosszul érezze magát miatta és hátha így ki tud csalni belőle egy bocsánatkérést.
Reggel a srácok Debbienél reggeliztek, mint mindig, már Justin is ott volt, mikor nagy sokára Brian is befutott.
Brian egy pillanatra megtorpant az ajtóban, mikor meglátta Justin szőke haját, de aztán odament a fiúk asztalához.
- Justin! Beszélnünk kell.
- Neked is jó reggelt Brian! – szólt Em.
- Elég szarul nézel ki! – rázta meg fejét Mickey.
- Szóval…? – Nézett Bri Justinra.
- Brian épp reggelizem! Tud várni a mondanivalód egy kicsit?
Brian bólintott, majd egy hosszú sóhaj kíséretében megfordult és a pulthoz ment. Debbie amint meglátta Brian fáradt, gondterhelt arcát, szó nélkül egy nagy pohár kávét töltött neki.
Nem sokkal később Justin már ott állt mögötte.
- Na itt vagyok, mondd gyorsan amit akartál mert órára kell mennem.
- Jó de ne itt. Menjünk ki. – szólt Brian majd megfogta Jus kezét és kimentek az utcára.
- Hallgatlak!
- Justin…
- Igen? – húzta fel kíváncsian szemöldökét.
- Az éjjel… a lakás…
- Mi van a lakással?
- … Üres volt nélküled… hiányoztál – mondta Brian nagyon halkan.
- Tessék?? – kérdezte meglepetten, de mosolyogva Jus.
- Mondom hiányoztál, de nem fogom még egyszer megismételni!
- Aha… és mi lett a sikátoros pasival?? Hm??
- Baszd meg Justin ne csináld már! Mondtam, hogy semmit nem jelentett. Amúgy meg tartottam magam az egykori játékszabályokhoz. Nem csókoltam meg, nem kértem el a számát és még csak a nevét sem tudom…
- Oké kiabálj csak velem… - szólt Jus is kissé indulatosabban de Brian közbevágott az arcára tette kezeit és a szemébe nézett.
- Justin!!… Én… - itt volt a pillanat, amikor már csak a bűvös szó hiányzott, Brian mély lélegzetet vett és felkészült arra, hogy kimondja, de ekkor Justin megcsókolta, majd annyit mondott:
- Tudom! – Justin érezte, hogy Brian most kimondaná azt, amire vágyott, de az már nem az igazi Brian lenne. Testét azonban melegség öntöttel el a tudattól, hogy kedvese megtette volna, bocsánatot kért volna…
Egymásra mosolyogtak és csókolózni kezdtek, szorosan egymáshoz bújtak, megölelték egymást és megszűnt a külvilág.
- Menjünk haza! – súgta Bri Justin fülébe.
- Nem lehet Brian!! –nevetett Jus. – Neked dolgoznod kell, nekem pedig be kell mennem előadásra.
- Nem kell!! Azt csinálunk, amit akarunk! – mosolygott Brian - Menjünk!
Justint sem kellett tovább győzködni, beszálltak az autóba és már úton is voltak a lakás felé. A liftben már alig bírtak magukkal és alig várták, hogy a lakásba érjenek. Brian behúzta a tolóajtót, Justint az ajtónak lökte és az addigra már meztelen felsőtestét csókok százaival halmozta el, Justin viszonozta a csókokat és közben ő is vetkőztetni kezdte Briant. Vadak voltak, tele érzelmekkel és szenvedéllyel, a hálót nem érték el, ott helyben az ajtó előtt lettek egymáséi. Izzadtan, lihegve bújtak össze, majd első útjuk a zuhanyzóba vezetett. A zuhanyzóba, ahol oly sokszor szeretkeztek már. Szappanozni kezdték egymást, de nem bírták sokáig csókok nélkül. Brian mosolyogva Justinra nézett, aki válaszul csak bólintott egyet és már hátat is fordított Briannek, aki rögtön átkarolta és szorosan hozzábújt. Aznap reggel másodjára, a zuhanyzóban is együtt voltak. Pihegve még vizesen dőltek az ágyba. Justin Brian nyakát csókolgatta, Brian átkarolta és simogatni kezdte Justint. A szöszi a gyengéd kezek hatására hamar elaludt, de Brian nem hagyta abba, és még sokáig nézte az ablakon bevilágító napfényben Justint, ahogy a karjai közt alszik. Most nem volt egyedül, most boldog volt… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
